2009.12.09. 22:53 írta: téé (exblogvezető)
Lásziló a szélsőliberalizmus csapdájában van.
És ha már ott van, onnan hogyhogy nem úgy próbál meg kimászni, hogy közben még mélyebbre süllyed. Nekem, mint konzervatív értelmiséginek kötelességem lenne őt a csapdából kisegíteni- tudom, ne vágjátok a fejemhez, de mit tehetnék? Mit tehetek mikor a közügyek lefoglalnak? Mit tehetek mikor az egyetem falaira kiragasztva nem győzőm csodálni mesés eredményeimet? Mit tehetek, mikor erkölcsi fölényem akkora, hogy már szinte saját magamat temetem el vele?
Nincs más kiút, hagynom kell a Lovat. Mint, amikor elhullik Sanyi, a ló az Indul a bakterház című filmben. Ha már kolbászt nem lehet belőle csinálni, legalább a bőrét lehetne lenyúzni, de még azt sem. Na, nem azért, mert ne lenne hozzá bicskám, hanem azért, mert bőre magába szívta a gyűlöletet, antiklerikalizmust, a dekadenciát és a cigarettafüstöt.
És ha már ott van, onnan hogyhogy nem úgy próbál meg kimászni, hogy közben még mélyebbre süllyed. Nekem, mint konzervatív értelmiséginek kötelességem lenne őt a csapdából kisegíteni- tudom, ne vágjátok a fejemhez, de mit tehetnék? Mit tehetek mikor a közügyek lefoglalnak? Mit tehetek mikor az egyetem falaira kiragasztva nem győzőm csodálni mesés eredményeimet? Mit tehetek, mikor erkölcsi fölényem akkora, hogy már szinte saját magamat temetem el vele?
Nincs más kiút, hagynom kell a Lovat. Mint, amikor elhullik Sanyi, a ló az Indul a bakterház című filmben. Ha már kolbászt nem lehet belőle csinálni, legalább a bőrét lehetne lenyúzni, de még azt sem. Na, nem azért, mert ne lenne hozzá bicskám, hanem azért, mert bőre magába szívta a gyűlöletet, antiklerikalizmust, a dekadenciát és a cigarettafüstöt.
Szegény Ló! Itt van, lassan középkorúvá érleli az UV-sugárzás, de ő még mindig csak engem mocskol, és a nem létező írásaimmal leplezi a tényt, hogy egy kis medikácskától megijedt. Nem szabad leírni a nevét, tudom, mert beperelhet, ha kiírom, psszt!
TÓTH ENIKŐ!!!
Így hát marad a diktatórikus csend egy születésnap hajnalán. Persze, ezen a napon nem egy értékrend született, amely emelhetné a Blog és a Nemzet fényét, hanem a gyűlölet, az antiklerikalizmus, a dekadencia és a cigarettafüst-szag jött a világra. Olyan ez, mint a halál, mint Sanyinak, a lónak a halála. Egyszerű, gyors, csendes és földi ésszel felfogható.
Nem felfoghatatlan, nem! Nem olyan, mint amikor egy írói véna megduzzad, és a keresztülfolyó vér világokat mozgat meg. Na, nem olyan kis egyszerű vénácska, mint amilyen egy mezei költőnek van, hanem egy olyan szép nagy, amilyen az olyan kivallóságnak van, mint Nekem. Mert amikor én írok, abba beleremeg a föld, ott kettényílik a tenger, felette semmivé válik a felhő, még a Nap is kisüt, és végessé válik a világháló. Az igazság az, hogy Noé bárkáján is csak azért nem voltam jelen, mert belőlem csak egy van.
Nem felfoghatatlan, nem! Nem olyan, mint amikor egy írói véna megduzzad, és a keresztülfolyó vér világokat mozgat meg. Na, nem olyan kis egyszerű vénácska, mint amilyen egy mezei költőnek van, hanem egy olyan szép nagy, amilyen az olyan kivallóságnak van, mint Nekem. Mert amikor én írok, abba beleremeg a föld, ott kettényílik a tenger, felette semmivé válik a felhő, még a Nap is kisüt, és végessé válik a világháló. Az igazság az, hogy Noé bárkáján is csak azért nem voltam jelen, mert belőlem csak egy van.
De nem én születtem meg kétszer, hanem a gyűlölet, az antiklerikalizmus, a dekadencia és a cigarettafüst jött utánam, ami alatt elcsúszik a talaj, amit elsöpör a szökőár, amire rázúdul az ónos eső, ami fölött elbújik a Nap és, amitől lefagy az internet.
"Óh, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap?" Költői kérdés, azt hiszem... Hiszen szinte látom, ahogy a halál civilizációja ünnepel a Gösserben. Gyűlölettel, antiklerikalizmussal, dekadenciával, cigarettafüstben.
