2009.12.09. 22:53 írta: téé (exblogvezető)
És ha már ott van, onnan hogyhogy nem úgy próbál meg kimászni, hogy közben még mélyebbre süllyed. Nekem, mint konzervatív értelmiséginek kötelességem lenne őt a csapdából kisegíteni- tudom, ne vágjátok a fejemhez, de mit tehetnék? Mit tehetek mikor a közügyek lefoglalnak? Mit tehetek mikor az egyetem falaira kiragasztva nem győzőm csodálni mesés eredményeimet? Mit tehetek, mikor erkölcsi fölényem akkora, hogy már szinte saját magamat temetem el vele?
Nincs más kiút, hagynom kell a Lovat. Mint, amikor elhullik Sanyi, a ló az Indul a bakterház című filmben. Ha már kolbászt nem lehet belőle csinálni, legalább a bőrét lehetne lenyúzni, de még azt sem. Na, nem azért, mert ne lenne hozzá bicskám, hanem azért, mert bőre magába szívta a gyűlöletet, antiklerikalizmust, a dekadenciát és a cigarettafüstöt.
Nem felfoghatatlan, nem! Nem olyan, mint amikor egy írói véna megduzzad, és a keresztülfolyó vér világokat mozgat meg. Na, nem olyan kis egyszerű vénácska, mint amilyen egy mezei költőnek van, hanem egy olyan szép nagy, amilyen az olyan kivallóságnak van, mint Nekem. Mert amikor én írok, abba beleremeg a föld, ott kettényílik a tenger, felette semmivé válik a felhő, még a Nap is kisüt, és végessé válik a világháló. Az igazság az, hogy Noé bárkáján is csak azért nem voltam jelen, mert belőlem csak egy van.